A legrosszabb dolog, amit egy másik emberrel tehetünk, az nem más mint ha kétségek között hagyjuk. Amikor hagyjuk, hogy magában őrlődjön, eméssze fel a gondolat és lelkét mardossa az összes bűntudat amit talán nem is neki kellene éreznie. Mi meg csak végig nézzük az illető haláltusáját, vagy csatáját amit maga ellen vív, vagy éppen elveszít. “Kinek jár a boldogság? Szegénynek, gazdagnak egyaránt. Miért vagyunk hát mi mégis magányosak? Mert a világunk most érett meg a magányra. Hogy miért? Mert miközben olyannyira várjuk a szeretett kedvest, közben a magányos pusztulas felé sodródunk… Fénysebességgel. ”
